Tulajdonképp minden nap legalább kétszer írhatnék olyan dolgokat ami ma is történt.
Ebben az évben ez már a sokadik ilyen, és még mindig nem tudok belenyugodni. Nem értem. Kezdjük.
Magyar vonatkozás lesz, zanzásítva. A nyolcvanas években tulajdonképp teljesen ki ment a divatból a kerékpározás. Szinte kizárólag gyerekek bicikliztek, vagy "komolytalan" felnőttek. Esetleg akinek nem volt pénze motorra, autóra. Aztán a kilencvenes évekre beköszöntött az MTB korszak. Boldog-boldogtalan vette, azt mondták mindenre jó stb. Nálunk ez kitartott egészen a 2010-es évek elejéig. Már pedzegették ugyan, hogy most fog jönni a trekking, az E-bike korszak, de ez nem jött be. Miért?
Mert ehelyett inkább a jórészt Osztrák/Németországból behozott, ott már szükségtelenné vált bicikliket vette minden jóravaló ember, aki olcsón akarta megúszni. Ekkor még hívhattuk ezeket kerékpárnak. De mára a jobb minőségű darabok szinte teljesen elfogytak, és maradt a jóérzésű emberek számára vállalhatatlan roncshalom tömeges behozatala. Ezekért kérnek kb 10E pénzt, és az eladó örül. A vevő is. Egy darabig. Amíg be nem viszi egy szervizbe. A jobb lelkű szervizes talán javítgatja amit lehetséges, legjobb esetben ajánl egy olcsóbb új biciklit, amit a vevő vagy elfogad, vagy inkább használja amíg lehet, és sorban veszi a többi roncsot pártízezerért. Mert ha épp nem is hullik szét, akkor jobbára ellopják. Rosszabb lelkületű szerelő, szerelgető.. boltos.. valaki.. leginkább gányol rajta valamit, majd kéri a pénzt. Belőlük nagyon sok van. Sajnos ők is kerékpárboltnak, szerviznek hívják magukat.
Észre sem veszi a delikvens, hogy időközben annyit költött alkatrészre, szervizre, új másik roncsra, hogy vehetne belőle egy vállalható mai tényleg új gépet.
Nézzünk pár esetet:
Faszi bejön panaszkodva, hogy már a negyedik belső durran szét a kerekén, és kéne egy olyan külső ami nem fordul le a felniről. Szegénykém nem tudja, hogy ezt nem szabad magas nyomáson használni, ugyanis nincs rajta gumikampó. Pár évig futott ilyen felni sotíz évvel ezelőtt, semmi értelme nem volt. Ja igen, acélfelnit kb. 30 éve nem gyártanak, biciklire. (A kinai tecsós osonos stb. rotyenbike-ok nem tartoznak a kerékpárok közé. Max annak látszó tárgyak. Azokon néha még van acélkarika. Nem nevezném felninek). 27-es felniket is keresnek, ebből sem látni újat úgy 40 éve.
Kotyog a kerék. Elsőre nem nagy probléma. Látszólag. Jellemzően ilyenkor halott a kónusz is, mert belement a kosz, vagy csak simán szétverték a kónuszt a szinte szabadon táncoló golyók. Nos ebből a kónuszból van kismillió szabvány. Szerencsénkre tengelyestül cserélve használható kereket kapunk. A legtöbb esetben. De ha valaki a ma divatos rozsdás vashalommal rendelkezik, esélyes, hogy ma már senki által nem gyártott vékony, esetleg más szabványmentes hulladékot használ. Tehát az egész kerék kuka. Ugyanis a kotyogás végjátéka a beszakadt belsőkónusz. Nem tudok olyat aki ilyet javítani tud. Cseréje, átfűzési díja már eleve meghaladja a rozsdabike értékét, jellemzően annyit fizetett érte mint egy új kerék.
A múltkor fordított kónusszal szívtam egy kormánycsapágyon. Ez sem létezik ma már. Valami barom megoldotta úgy, hogy a leszakadt felsőkónusz helyett normálisat rakott be, és rádobott két golyóskoszorút. Az ügyfél pedig csak annyit mondott, hogy nem jó a kormány. Miután néztük ketten fél óráig sűrű censored között, körberohangáltam pár konkurenciához, és véletlen pont akkor cserélte le egyikük ezt a vacakot egy normális ahedesre. Ez meg jött hozzánk. Szerencséje volt az ügyfélnek. Regényt írhatnék ezekről az elavult szabványmentes hulladékokról, ami miatt épp kimarad a várva várt trekking korszak. 'Mer a 'bicigli ócó, cak párezer péz, gurul oszt jóvan. Az igazság meg, hogy ráköltenek a fillért nem érő vashulladékokra tízezreket. Fölöslegesen, mert vashulladék marad.
Van még bőven, lehet folytatom.
De a mai napom fénypontját, a teli vevős boltunk közben az az úr hozta el, aki elmondása szerint tőlem vette a múltkor a fékkarokat, és azok nem jók az ő fékéhez. (Nem tőlem vette. Mindegy is.) Mondván, hogy a fékkarok rövidek, és a kisebb erőkar miatt kicsi a fékhatás. Ha teljes erőből húzza őket, a fék akkor sem fog. Ezt egy óráig ecsetelte nekem, csűrte csavarta, majd végül kiderült, hogy a drága drótszamara kint van a kocsiban. (Ha már én adtam el ugye a hibás darabot. Nem, nem én voltam. Lényegtelen) Nosza kimentünk. (A bolt ugye tele emberrel, de valahogy le kellett volna már rendezni a dolgot). Hát, ez egy szokásos vashulladék, aminek a váza úgy jó 20 centivel nagyobb volt mint ami neki való lenne, acélfelnivel, amin sosem fogott igazán a fék. Ja nem, hátul alufelnit pakolt bele valahonnan. Megláttam a fékpofát, amiben meg önmagamat tekinthettem meg. Tükörfényesre "kopott" vagyis bele ágyazódott jó tíz évnyi fém a felniből. Az acélból is. Nem mellesleg úgy elérett a pofa, hogy karcolni lehetett volna az aszfaltot, olyan kemény volt. Mikor már én voltam a legrosszabb ember a világon a fékkar miatt (amit nem én adtam el, ráadásul teljesen kompatibilis a fékéhez), közölnöm kellett vele, hogy nem véletlen dolgozom kerékpárboltban, 20+ éve foglalkozom vele, értek hozzá, higgyen már végre nekem. Az erőkar a fékkaron belül van, itt a pofa a gond. Végül vett modern pofát, meg gumisat az acélhoz. Sajnos biztosan tudom, hogy visszajön, mert ő fogja berakni. Az meg nem jelent jót.
Mementóként; Egy jó nagy Mitsubishiben feküdt a "drága" kerekes jószág, ami le lett takarva úgy bő ötven/százezer forintnyi dologgal. (Ezt nem írom le mi, mert magára ismerhet. Személyiségi jogok stb.).
Szóval, drága trekking korszak, sajnos nem jöttél el. Szerencsére már kezdem elfelejteni bandázsolni, de most megint kell. Acélkormányokra. Brrr.
