Biketech blog

Egyáltalán nem tartozik az oldal témájához, (aminek még mindig nem kreáltam dizájt), hacsaknem annyiban hogy végülis sport.

Egy valós emlék a múltból.
Kilencvenes évek elejéről van szó, a világlátásunk itthon épphogycsak változott, rengeteg dolog történt nem csak technikai szinten. Az akkori iskolában én még egy csenevész, kissé problémás de nem annyira feltűnő gyereknek számítottam. A triál és az extrém kerékpározás csak pár évvel később vált az életem részévé, a (mára már elmúlt) kigyúrt állat mivoltom még hírben sem volt. Ennek ellenére néhány sportjellegű dologban sokkal jobb voltam a többieknél, bár ezt ritkán mutattam meg. Mozgáskoordinácó, ötven felülés lazán, egy perc alatt izzadás nélkül, magasugrás, gerelyhajítás például.
Utóbbi kettőről van két olyan mélyebb emlékem, ami a testnevelés tanárunk hülye hozzáállása miatt vezetett nálam érdektelenséghez a sport iránt. Durván mondva, egy kivételező gyökér volt. Az egyik srácot ajnározta, mindenben előrébb hozta, atlétikára akarta felkészíteni, ha bármit meg kellett csinálni, akkor ő volt az alap, ha valaki netán valamit jobban csinált nála, akkor a tanár bagatellizálni kezdte a jobban teljesítőt. Az én példám a magasugrással kapcsolatban a következőképpen alakult; Ballábas vagyok, nem pejoratív értelemben. Ugrásoknál azt használom. A kalsszikus, ollózásos –tehát nem az olimpián látható háttal ugrós– technikával egy ívben, oldalról futsz neki a lécnek, majd lábat átemelve ugrassz át. Jobbról indítva optimális a ballábasoknak. Akkor a suliban mindenki a jobb oldali sorban állt. Az ajnározott srác is. Ugráltunk, történt néhány lécleverés stb. A srác nem ugrott kiemelkedőt (meglepő?). Egyszercsak eszébejutott a tanárnak, előfordulhat hogy valakinek jobban megy a másik oldalról jobb lábbal. A srác átment. Majd szinte egyszerre mindenki. Én egyedül ott áltam jobb oldalt, szinte megszégyenítve, majd óvatosan átsomfordáltam a másik oldara. Ennek ellenére így is ugyanúgy ment mint a srácnak, még a hátas technikát is csak ketten próbáltuk meg. Senkit nem érdekelt. Ő meg lett dicsérve, én lesajnálóan inkább nem. Valószínűleg már csak én emlékszem erre.
Gerelyhajítás. Itt már csak a gyerekkel foglalkozott a tanár, a többiek csak ott voltak, leginkább nézőként. Ezt nem a teremben, hanem kint az udvaron tartottuk, ott ahol a távolugró homokos medence is volt, a végénél egy nem túl magas kerítéssel. Én ott tartózkodtam. Dobáltak, tanította a helyes technikát, néztem. Egyszer csak a kivételezett srác átdobta a kerítésen a gerelyt. Megfogtam, és jóval mögéjük visszadobtam. Nem kicsit el lettem küldve a fenébe mert veszélyes, eltalálhattam volna bárkit, és különben is mit képzelek. Ismétlem, jóval mögéjük, mindenki felett. Így is akartam. Teljesítményben ehhez képest sehol sem volt a srác, és tudtam hova fog érkezni.

Akkoriban ölték meg Ceauseskut, nagy balhék történtek Romániában, elég sokan menekültek át hozzánk. Az osztályunkba is került két lány. Az egyikükkel jóban voltunk –mint kb. a kirekesztett alterosok– a másik viszont más életet választott, rendkívül szép, hosszú szőke hajú kislánynak tartották. Ugye szokás szerint minden tanár megkérdezte tőlük milyen tanulók voltak otthon. Mindkettő négyes-ötös. Természetesen úgy is álltak hozzájuk. A szép lányka rendesen ki is használta a helyzetet, kivételezettek közé tartozott, mindig jobb jegyeket kapott. Mi tudtuk amit más nem, mivel a barátnőnknek számító lány elmesélte. Romániában az osztályozás nem 1-5 rendszerben zajlott, hanem 1-10. Az ötös és alatti jegyek már nagyon gyengének számítottak. Míg az egyik lány átszámította az osztályzatát –nem nehéz– a szőke csak arról beszélt, hogy ezt így nem nagyon lehet megtenni, de négyes-ötös. Csakhogy ő nem számította át, tehát valójában gyenge, nagyon gyenge tanulónak számított otthon. Persze történetünk főszereplője, a szép lány azért idővel össze is szedte magát, és némileg jogosan sikerült továbblépnie a felsőoktatásba.

Szépsége, és a többi lánynál fejlettebb testisége miatt nagyon sok hímnemű akart a kedvében járni. A tanárok sem voltak kivételek. A fentebb már említett testnevelésoktató is. Csak kicsit túlzásba vitte. Többször tartózkodott a lánnyal a szertárban mint mi... Balhé, majd kirúgták.

Az már egy más történet, hogy a másik tesnevelés tanár ezután az osztályfőnökünk lett, abból az iskolából róla tudok a legjobb emlékeket felidézni. Viszont pár év múlva a kollégája mégis visszatért.
Akkor egyik évfolyamtársam sem érte még el a tizennyolc éves kort.

Szóval a Kiss László féle erőszakolós történet nem egyedi. Nemcsak ötven, de húsz évvel ezelőtt ugyanúgy eltussoltak ilyen dolgokat. Ilyeneket védeni NEM SZABAD, abszolút megérdemlik ha kirekeszti őket ezeket a társadalom. Ha már a mai politikai erő nem teszi.

Megint egy fórumposzt reblogja tőlem, mert mint kiderült ez is tévesen van a fejekben. Bocsi. még mindig nem jutottam a rendes hírfolyamaimhoz. Meg nincs design sem...

Szóval, miért hibás a kevláros külső elnevezés, amit sokan a hirdetésekben és a külsőkupec „kerékpárboltosok” –már ha annak lehet ezeket nevezni– beadnak a betérő delikvensnek:

Tehát a kevlár defektvédelmes szöveg kamu. Néha sportfelhasználásra is ajánlják, aztán a kedves sportoló nagyot csalódik.

Merthogy;

A külön defektvédelmes külsők nem sport felhasználásra, hanem lassabb túrázásra és városi használatra vannak tervezve. Vannak löttyös, azaz defektvédő folyadékos belsők amiket versenyszerű sportot űzők is használnak, azok hatékonyabbak. Belső nélküli rendszereket tulajdonképpen csak így használják. No meg egy sűrűbb TPI értékű, azaz sűrűbb szövetes külsők egyértelműen jobban bírják a defektek ellen, legalább annyira mint a direkt futófelület alatti védelmesek. Amúgy a defektvédelmes külsők sem kevlárosak szoktak lenni, csak egy marha vastag és viszonylag puha gumiréteg van még valamelyik középső szövet között, így az esetleg beleszúródó matéria nem éri el a belsőt. Attól még benne marad a külsőben.

Kevlárt általában a peremen használnak, kizárólag a drágább külsőkön. Az olcsóbbakon ez sima acélperem, vagyis egy drót van beágyazva. A kevláros külső elnevezést sokan tévesen szokták értelmezni, ezért jobb helyeken inkább folding, azaz hajtogatós néven fut. Merthogy össze lehet hajtogatni kb. egy belső méretére. A súlya sem sokkal több. Acélperemesek annak ellenére, hogy alacsonyabb szövetsűrűségűek, gyengébbek, kevésbé tartósak szoktak lenni.

Nekem például jelenleg a fent említett brutál vastag külsőim vannak, legalábbis annak néznek ki. 2.3 colosak(≈58mm), erősen terepmintásak, elől Michelin Wild Race'r, hátul Tioga Psycho Genius, mindkettő kevlárperemes, tehát ha leveszem nincs tartásuk, összeesnek. Vicces. Súlya kettőnek együtt nincs annyi mint egy átlag külsőnek, gördülési ellenállásuk igen alacsony, terepen viszont nagyon tartanak. Másfél év alatt háromszor kaptam defektet velük. Egyszer egy két centi hosszú rajzszög, egyszer egy kb. 'nullakettes hosszú drót, és nemrég egy kiszakadt oldalfal miatt. Utóbbit egy elrontott trükk okozta vagy egy hónappal a defekt előtt. (Olyan másfél métert csúszott az oldala valami sziklaperemszerűségen, ezt pont az oldalfalvédelmes Tioga sínylette meg.) Mondjuk megragasztani helyben ezeknek csak akkor kezdek neki, ha nagyon távol vagyok a világtól, mert minipumpával lemegy a nap mire felfújom. Mint a minta mutatja, ritkán van rá szükség. Annak ellenére is, hogy két bar felett még talán sosem voltak.
Szóval tapasztalat is van, a defektvédelmes külső sportfelhasználásra hülyeség.

Az ISCG E-type elsőváltó project meg halad, nemsoká rakok ki képeket. A konzol már kivágva, a formája is 90%-os, lassan kész lesz.

Már megint nem rendes cikk, hanem egy fórumba írt dolgom. Mondjuk ezt részletezni is fogom képekkel, megígérem meg kéne ígérnem. Rajta vagyok na.

Szóval úgy tűnik, ebben az országban nem lehet kapni 38-as lánctányér mellé értelmes rockringet.

Nem műnyag, nem 2mm vékony kamucuccot (xlc) hanem valódi rockringet, ami tényleg azért van, hogy ha odacsapom, akkor védjen. Néha sajnos kell, már nem vagyok az a tizenéves titán, aki bármit átugrik nélküle ( :( )

Ugyanis a 36 fogas lánckerekem már kevésnek bizonyult, síkon is simán kipörgettem a 36-11-et. Lecseréltem 38-ra. Ehhez, le kellett vennem a hajtóművet. Ekkor repedhetett meg az E-type váltókonzolom :(

Szóval; Ok, hogy az ISCG és az E-type elsőváltó a tíz évvel elmúlt 10 év legjobb, de elfeledett fejlesztései, de hogy akkor miért nem gondolták, hogy a kettőnek kompatibilisnek lennie az rejtély. Mivel az évekkel ezelőtt rommá (és túl) könnyített E-type konzolom most a csere idején megadta magát és kettérepedt, ezért elő kellett venni a talonban álló másikat. Ami amúgy egy XT, és egy rugalmas szar a 10+ (20+?) éves Altushoz képest. Igen, Altus, az egyetlen ami nem a felső szegmensből került ki a gépemen, mert ez elől jobban váltott (eddig) mint bármi. Már 96-ban is korrekt volt. (Te jó ég, 2015 van! Azóta semmit nem fejlődött elől a váltás, inkább rosszabb lett...)

Szóval most le kell gyártanom az XT E-type váltóhoz egy olyan konzolt, ami síkban van az ISCG-vel, netalán még azon is rögzül, legalább 3 mm vastag, és benne vannak az értelmes, váltást segítő formázások, extraként pedig a magasságállítást is meg kellene oldani, hogy a mostani 2 mm helyett centiket tudjam fel-le tologatni.

Azt hiszem az itthon lévő 1,8 mm alulemezből kettőt összeragasztok, és azt farigcsálom.

Amúgy ez az:

Vagy értelmesebb szögből itt látható. Ok, az ott XTR, meg más a színe, de jobb szögből van, és ugyanaz. Majd lesz az enyémről is ígérem remélem.

Az ISCG-ről már írtam alább.

Update:

Nem én vagyok az egyetlen őrült aki elől két lánctányért használ, ezzel együtt E-type elsőváltót, 'merrhogy a Blackspire gyárt ilyenhez tensonert láncleesésgyártót. Még nem is az lenne a baj, hogy drága, mert az, hanem, a kiszállítás eltart jópár napig. Plusz online fizetéshez kicsit korlátoltak a lehetőségeim, jobbára 0.

Szóval: Erről van szó. És itt is kapható Feketében is, de az drágább. Plusz kiszállítás 10 € :-/

Legyártom. Görgő nélkül. Csak ne lenne már ínyhüvelygyulladásom...

A beragadt posztok ellenére, és az ígéretemhez nem híven, ismét egy képmentes új poszt következik. Az oka, hogy eredetileg egy fékbokk bejegyzésbe írtam a dolgot, viszont ott eltűnik. odervájsz azomban ott eltűnik, itt meg nem annyira. Szóval:

Hollotech (1) és Hollotech-II fogalmak látom sok fejben nincsenek rendben. Ezt a shimano az üregesre kovácsolt hajtóműveire érti, amiből van octalinkes és integrált is. Hollotech-II jellemzően csak integrált van, ez lett az áthozott neve. (simanyónál szokás a név újrafelhasználás, pl, servowave vagy rapidfire, ezek ma már totál más technológiák mint egykor.)
Személy szerint minddel van tapasztalatom, használat, és szerelés szempontjából is.
Bordástengelyek szerencsére kezdenek kihalni.
Az Isis annak idején jobbnak tűnt, de kiderült, hogy a kúpos kialakítás miatt idővel mindenképp lemászik a tengelyről, így rendszeresen újra kell húzni, ellenőrizni kell. No meg az a fajta borda ugyanúgy ki tud kopni-nyúlni mint a négyszögtengely, amit bizonyít, a már nem kúpos, de hasonlóan bordás kialakítású truvativ tengelykapcsolat próbálkozások tömeges elhalálozása, max. egy-két év után.
Octalink, ami szintén bordás, már egy fokkal jobb. Itt a bordák szinte csak rögzítő szerepet töltenek be, a tulajdonképpeni tengelykapcsolat a bordák mögötti teljesen sima részen történik, szintén kúpos, arra feszülő megoldással. Hogy mégis miért marad rajta tartósan, annak oka, hogy a shimano nagyon (néha már túlságosan) pontos, és rajtuk kívül szinte senki nem gyárt ilyet. Akik igen, azok megvették a licencüket, és pontosan kell, hogy legyártsák. Nagyon kevés törött darabot találni, kinyúltat sem nagyon, azok is inkább a ma már lassan húsz (azaz 20) éves, első szériás octalinkes XTR-ek, amik még kissé másabb kialakításúak voltak (Inkább a bordán volt a terhelés).
Ezeket, együtt a négyszögessel mind igen tartós csapágyakkal szerelték (ha nem alsó kategóriáról van szó), tömítésük is egész jók (voltak) öt-tíz évig is mentek, mennek.
Aztán MTB-hez is bejött az integrált hajtás, shimano terjesztette Hollowtech-II néven. Ugye akkor még nem tudták átalakíttatni a vázgyártás piacát, (ma már igen) így kompatibilisnek kellett lennie az elterjedt 34-es középcsapágyházakkal. A tengely átmérőjét csak úgy lehetett növelni, ha a csapágy kívülre kerül, ez jót tett a merevségnek is, és egy mozdulattal megoldották a 68-73/E-type kérdést, is egyszerűen alátétekkel (E-type sajnos nem terjed...más téma, már pedzegettem, lesz még róla szó). A szélesebb pedálterpesz (q-faktor) hibája persze kimaradt, de ezt most hagyjuk. A jobb oldali karba bele van sajtolva/ragasztva a tengely (már eleve erősebb, merevebb) , a bal oldali kar meg ott rögzül, ahol szinte egyáltalán nincs terhelés. Szinte tökéletes megoldás. Aki négyszögről tér át erre, azonnal észreveszi, hogy kb. két fokozattal feljebb váltva, azaz gyorsabban tud hajtani, még Octa-ISIS után is legalább eggyel, olyannyira merev a rendszer. Elég nehéz az ilyen kart beletekerni az első váltóba. Szóval jó.
Mivel a csapágy kívül van, ezért jóval nagyobbat lehet bele rakni, ezt többnyire megtették. Itt inkább a nagyon gyenge minőségű tömítésekkel szokták (valszeg direkt) rövidíteni a csapágy élettartamát. Viszont 10 perc alatt cserélhető. Elvileg fillérekből is megoldható, gyakorlatban pár ezerért kapható hozzá új, akár a vázhoz színben is passzoló csapágy. Ezek kemény, akár napi szintű, mocskosabb  terephasználat mellett is elmennek egy évet. Mosásnál ezt a rész csak folyóvízzel érdemes végezni, nagynyomású vízzel a kosz beleverődik.
Személyes tapasztalatok röviden:
Évekig voltam kénytelen négyszögest használni, nem volt más. Az UN-72 a legtartósabb, legmerevebb középrész a shimanotól, aztán a White Industries, majd a Syncros. Ezek, a hőkezelt tengelyeik miatt, nem lesznek rugalmasak, viszont egy idő után törhetnek. A többi, akármelyik, mint a ma kapható négyszögesek. Törést ritka, (ha nem dirtölnek, vagy sziklák között hajtanak velük) inkább a csapágy megy tönkre. Illetve egy idő után nagyon rugalmas lesz a tengely, ezt egy cseréig szinte senki sem veszi észre. A hozzávaló karokkal már más a helyzet. A törés itt ritkán van a tengely környékén, leginkább ki/lenyúlik a négyszög. Nálam sikerült a 180-ből kb. 170 fokot is elérnie.
Octa-isis, fent már leírtam, mind előjött nálam is amit ott leírtam.
Integrált hajtásom középrészét négyszer cseréltem, viszont a kar már a harmadik vázamban van. Kicsit sem kímélem (760-as széria).

Semmi extra, magamnak raktam félre úgy egy hónapja. Azóta itt áll a fülekben, és már zavar.

Két fajta van, az old és a '05.

De inkább képek:

Egymás mellett, az összehasonlítás kedvéért:

Aztán vannak még a hozzá való dolgok. Nem feltétlen fontosak, de nekem igen:

Mivel csak engem érdekelt, ezért leírom. Kíváncsi voltam, és ez alapján kiderült. Nekem ISCG-old verzióm van, de úgy néz ki mint a '05.

Az alatta lévő képek meg pontosan megmutatják, hogy mi is az az E-type, és miért kell. Elől két lánctányérom van, E-type elsőváltót használok 73-as középrésszel. Tökély.

Amúgy innen van a képek nagyrésze, ő szívott azzal ami nekem jó.

Ez első két kép meg ebből a fórumból.

Időnként belefutok olyan dolgokba amik érdekesek lehetnek, és nem feltétlen akarom, hogy elvesszenek. No meg lehet, hogy mást is érdekelnek.

Akárhogy is, ehhez sokan vonzódnak, én is. Kisvasútblog, igényesen:

http://trainmodeller.blog.hu/

Ugyanez a személy Wartburgmániája:

http://wartburg.garazs.net/

És hát amire minden gamer várt, http://www.gamestar.hu/a-jatekosok-okosabbak.html

Node legyen itt biciklis téma is:

Sokan szenvednek a kilyukadt gumitól. Ha kiadnak százhatvanezer forintot, többet nem fognak:

Még a múltkori videónál olvastam a pinkbike-on, hogy Martin Ashtonnak van egy Chainspotting című filmje, amit a Trainspotting inspirált. Tulajdonképpen csak az első öt percet.

Azért érdekes látni, hogy '97 legjobbjai akkor alig maradtak el tőlünk (nem írtam fordítva), ugyanis mindössze három ember az aki értékelhető stílust mutat fel. Jellemző, hogy mind a három mai napig teker. Illetve van még két arc (bukó nélkül!) akiket meg sem említenek, pedig... A többiek azóta gondolom gyári munkások, vagy 'mittomén, irodavezetők. Most így utólag nézve, akkoriban igencsak alultervezték az MTB-s kerekeket, és ha belegondolok tényleg egy csomó gondom volt velük. Az erre használt kerekeken manapság inkább felütés van egy felnin, a nyolcas még könnyen javítható. Legalábbis, szokásom menet közben felugrani valahova 90%-ban, amit nem minden kerék viselt jó szívvel, ma meg sem érzi.

Nade, a film. Nem a legjobb, viszont jó látni azt az időszakot, amikor még én is aktívan triáloztam:

Ok, örök MTB-s leszek. De ha megöregszem, kicsit azért országútizni is fogok. Valahogy így ;) :

Ott a kedvenc riderem is, aki Chris Akrigg. Egy univerzális kerékpáros. Ő ezt fixivel is megtette korábban.

A többi téma talonban van, de remélhetőleg kikerül majd ide. Csak kéne már a melóhelyre is net.

Nos, ha eddig Danny Macaskill volt a kedvenc (speciel nekem eddig is Chris Akrigg), akkor itt van aki leváltja őt. Eszméletlenül fejlődött a srác az elmúlt években, egy átlagos parkosból, stílusos, dinamikus streetes lett. Valójában én is ezt a stílust művelném, de inkább olyan 10%-ban sikerül hozzá képest. Ezek után már nem vagyok biztos, hogy streetelek, inkább valami urban freeride light lesz az :) Szóval:

Míg el nem felejtem. A Myopera meg fog szűnni, így ami ott van, idekerül majd. Ott nincs sok biciklis téma, dehát mint mondottam jobb oldalt fent, nem szorítkozunk korlátok közé. Aztán kénytelen leszek designt is csinálni ide.

Most nem kerékpáros.

Olvasom ezt itt.

Na ja. A múltkor vettem két eszközt, busásan megfizettem érte ezeknek az idiótáknak. Nem baj, gyakorlatilag legalizáltam a leendő megnézendő filmjeimet. Vagy nem. Persze még előtte vettem XD kártyát a fényképezőmbe, amit gyakorlatilag semmi másra nem lehet használni, mint Fuji, vagy Olympus gép háttértárának. Persze lehetne rajta zene, de minek? Fényképezővel nem tudok zenét hallgatni. Nem is akarok.

A GPS-emen sosem lesz zene/film, mert épphogy elférnek rajta a térképek. Nem baj, megy a sarc.

De ha már úgyis legalizáltam az elsőként említett két tárolóeszközt, akkor felnéztem egy oldalra, ahonnan –immár a matricával legálisan– leszedhetek rá némi fogyasztandó tartalmat. Mit látok? presszerpici albumát TILOS megosztani, mert irgumburgum. Kérdés: Ki kapja a legnagyobb pénzszeletet az Artisjust tortából? Az, akinek még az internet mély bugyraiban sem merik megosztani a hulladék zörejét. Nem mintha bármikor is akartam volna bármilyen eszközömre rakni presszókávé hulladékát. Főleg ha valaki megnézi ezt a förmedvény, és ezzel még értelmezni is tudja. Véletlen pont akkor jött ki vele, amikor az aktuális hatalomátvevő ... hagyjuk. Szánalmas. De kap egy „kis” pénzt, mert mindenki az ő cuccát másolja a pendrájvjára. Egyértelmű...

Ha már itt tartunk. Nézzük is mennyire hallgatok én ezekről olyan zenét, amiért fizetek. Az egyik kedvenc albumom a NIN Ghost. Maga Trent Reznor tette ingyenessé.

Ulver. Itthon gyakorlatilag beszerezhetetlen. Vajon kapnak -e a norvégok az Artisjust sarcomból?

De tonnányi olyan is megfordul nálam, amit annak idején még kazettán szereztem be. Jó fél évig tartott mire bedigitalizáltam a 30 gigabájtnyi zenét, ami előtte sokszáz kazettán csücsült. Ma már egyszerűbb megkeresnem a neten, mint előkeresni az akkori adathordozóm. Pedig egyszer akkor már fizettem érte, és nem a fizikai, hanem a szellemi termékért. Hogyan hallgatom most, az édesmindegy. De sorolhatnám a Jamendo, stb. szabad zenéit, akikhez szintén nem kerül a sarcomból. Mivel a hazai populáris zenét annyira sem tartom érdemesnek, hogy a nevüket elolvassam, kicsit jogtalannak érzem hogy ők, és nem az igazi művészek kapják ezt a pénzt. Főleg, ha már mindenképp lehúzza rólunk ez a mindenkori –tehát nem csak a jelenlegi– kormány által támogatott, maffiamódszerekkel működő magáncég.

Ja igen. Egykoron zenéltem. Ennek a cégnek kellett (volna) fizetni azért, mert én és társaim a saját magunk által írt zenét játszottuk el egy nyilvános helyen. Miért?

Tulajdonképp minden nap legalább kétszer írhatnék olyan dolgokat ami ma is történt.

Ebben az évben ez már a sokadik ilyen, és még mindig nem tudok belenyugodni. Nem értem. Kezdjük.

Magyar vonatkozás lesz, zanzásítva. A nyolcvanas években tulajdonképp teljesen ki ment a divatból a kerékpározás. Szinte kizárólag gyerekek bicikliztek, vagy "komolytalan" felnőttek. Esetleg akinek nem volt pénze motorra, autóra. Aztán a kilencvenes évekre beköszöntött az MTB korszak. Boldog-boldogtalan vette, azt mondták mindenre jó stb. Nálunk ez kitartott egészen a 2010-es évek elejéig. Már pedzegették ugyan, hogy most fog jönni a trekking, az E-bike korszak, de ez nem jött be. Miért?

Mert ehelyett inkább a jórészt Osztrák/Németországból behozott, ott már szükségtelenné vált bicikliket vette minden jóravaló ember, aki olcsón akarta megúszni. Ekkor még hívhattuk ezeket kerékpárnak. De mára a jobb minőségű darabok szinte teljesen elfogytak, és maradt a jóérzésű emberek számára vállalhatatlan roncshalom tömeges behozatala. Ezekért kérnek kb 10E pénzt, és az eladó örül. A vevő is. Egy darabig. Amíg be nem viszi egy szervizbe. A jobb lelkű szervizes talán javítgatja amit lehetséges, legjobb esetben ajánl egy olcsóbb új biciklit, amit a vevő vagy elfogad, vagy inkább használja amíg lehet, és sorban veszi a többi roncsot pártízezerért. Mert ha épp nem is hullik szét, akkor jobbára ellopják. Rosszabb lelkületű szerelő, szerelgető.. boltos.. valaki.. leginkább gányol rajta valamit, majd kéri a pénzt. Belőlük nagyon sok van. Sajnos ők is kerékpárboltnak, szerviznek hívják magukat. 

Észre sem veszi a delikvens, hogy időközben annyit költött alkatrészre, szervizre, új másik roncsra, hogy vehetne belőle egy vállalható mai tényleg új gépet.

Nézzünk pár esetet:

Faszi bejön panaszkodva, hogy már a negyedik belső durran szét a kerekén, és kéne egy olyan külső ami nem fordul le a felniről. Szegénykém nem tudja, hogy ezt nem szabad magas nyomáson használni, ugyanis nincs rajta gumikampó. Pár évig futott ilyen felni sotíz évvel ezelőtt, semmi értelme nem volt. Ja igen, acélfelnit kb. 30 éve nem gyártanak, biciklire. (A kinai tecsós osonos stb. rotyenbike-ok nem tartoznak a kerékpárok közé. Max annak látszó tárgyak. Azokon néha még van acélkarika. Nem nevezném felninek). 27-es felniket is keresnek, ebből sem látni újat úgy 40 éve.

Kotyog a kerék. Elsőre nem nagy probléma. Látszólag. Jellemzően ilyenkor halott a kónusz is, mert belement a kosz, vagy csak simán szétverték a kónuszt a szinte szabadon táncoló golyók. Nos ebből a kónuszból van kismillió szabvány. Szerencsénkre tengelyestül cserélve használható kereket kapunk. A legtöbb esetben. De ha valaki a ma divatos rozsdás vashalommal rendelkezik, esélyes, hogy ma már senki által nem gyártott vékony, esetleg más szabványmentes hulladékot használ. Tehát az egész kerék kuka. Ugyanis a kotyogás végjátéka a beszakadt belsőkónusz. Nem tudok olyat aki ilyet javítani tud. Cseréje, átfűzési díja már eleve meghaladja a rozsdabike értékét, jellemzően annyit fizetett érte mint egy új kerék.

A múltkor fordított kónusszal szívtam egy kormánycsapágyon. Ez sem létezik ma már. Valami barom megoldotta úgy, hogy a leszakadt felsőkónusz helyett normálisat rakott be, és rádobott két golyóskoszorút. Az ügyfél pedig csak annyit mondott, hogy nem jó a kormány. Miután néztük ketten fél óráig sűrű censored között, körberohangáltam pár konkurenciához, és véletlen pont akkor cserélte le egyikük ezt a vacakot egy normális ahedesre. Ez meg jött hozzánk. Szerencséje volt az ügyfélnek. Regényt írhatnék ezekről az elavult szabványmentes hulladékokról, ami miatt épp kimarad a várva várt trekking korszak. 'Mer a 'bicigli ócó, cak párezer péz, gurul oszt jóvan. Az igazság meg, hogy ráköltenek a fillért nem érő vashulladékokra tízezreket. Fölöslegesen, mert vashulladék marad.

Van még bőven, lehet folytatom.
 De a mai napom fénypontját, a teli vevős boltunk közben az az úr hozta el, aki elmondása szerint tőlem vette a múltkor a fékkarokat, és azok nem jók az ő fékéhez. (Nem tőlem vette. Mindegy is.) Mondván, hogy a fékkarok rövidek, és a kisebb erőkar miatt kicsi a fékhatás. Ha teljes erőből húzza őket, a fék akkor sem fog. Ezt egy óráig ecsetelte nekem, csűrte csavarta, majd végül kiderült, hogy a drága drótszamara kint van a kocsiban. (Ha már én adtam el ugye a hibás darabot. Nem, nem én voltam. Lényegtelen) Nosza kimentünk. (A bolt ugye tele emberrel, de valahogy le kellett volna már rendezni a dolgot). Hát, ez egy szokásos vashulladék, aminek a váza úgy jó 20 centivel nagyobb volt mint ami neki való lenne, acélfelnivel, amin sosem fogott igazán a fék. Ja nem, hátul alufelnit pakolt bele valahonnan. Megláttam a fékpofát, amiben meg önmagamat tekinthettem meg. Tükörfényesre "kopott" vagyis bele ágyazódott jó tíz évnyi fém a felniből. Az acélból is. Nem mellesleg úgy elérett a pofa, hogy karcolni lehetett volna az aszfaltot, olyan kemény volt. Mikor már én voltam a legrosszabb ember a világon a fékkar miatt (amit nem én adtam el, ráadásul teljesen kompatibilis a fékéhez), közölnöm kellett vele, hogy nem véletlen dolgozom kerékpárboltban, 20+ éve foglalkozom vele, értek hozzá, higgyen már végre nekem. Az erőkar a fékkaron belül van, itt a pofa a gond. Végül vett modern pofát, meg gumisat az acélhoz. Sajnos biztosan tudom, hogy visszajön, mert ő fogja berakni. Az meg nem jelent jót.
Mementóként; Egy jó nagy Mitsubishiben feküdt a "drága" kerekes jószág, ami le lett takarva úgy bő ötven/százezer forintnyi dologgal. (Ezt nem írom le mi, mert magára ismerhet. Személyiségi jogok stb.).

Szóval, drága trekking korszak, sajnos nem jöttél el. Szerencsére már kezdem elfelejteni bandázsolni, de most megint kell. Acélkormányokra. Brrr.

Egy kis bevezető a múltkori hirtelenposzt után, amikor úgy döntöttem majd útközben alakítom ki a tematikáját az egész blognak.
Ha már tematika, időközben már megfogalmazódott bennem hová is tegyem, hogyan építsem fel ezt az egészet. Magamtól kissé eltérően nem nagyon fogom megszórni magyarázó linkekkel (persze ez még változhat) inkább amolyan szubjektív sajátvélemélnyes, fejből írogatós dolgokat fogok ide helyezni. Persze ha megtalálom a régebbi cikkeimet, akkor idehelyezem. Legyen meg az is. Példaként az egykori igen népszerű -és hasznos- defektjavítás cikkre folyamatos igény jelentkezett azóta is. Tervben van egy magyar -és személyes- MTB történelem, extrém vonalon (főleg trial), egyéb vélemény a mai magyar versenyhelyzetről, és persze technikai dolgok, amikkel amúgy is nap mint nap foglalkozom. De akkor nézzük mit is akartam ide elsősorban.

Pár napja egy ügyfél behozott hozzám egy olyan kerékpárt, ami a Mountain Bike csúcs, és hőskorából származik. Ez a kilencvenes évek eleje. Akkoriban rengeteg cég ezzel foglalkozott, hiszen a kerékpározás újra berobbant a köztudatba, már nem csak mint egy egyszerű gyerekjáték lett a motorozás előtt. Szinte minden család rendelkezett legalább egy Mountain Bike-kal. Persze némelyiket még kétkerekű járműnek sem lehetett nevezni (sajnos ma is sok ilyen kapható) de ez már egy másik történet. Az ügyfél említett biciklije szó szerint nem látszott a mocsoktól és a rozsdától. Valójában el sem kellett volna vállalni a szerelését, de ezt akkor még nem tudtam. Pár napos undorral tologatás után csak nekikezdtem lesúrolni, és kiderült ez egy egykori csúcsalkatrészekkel szerelt túra MTB. Ami miatt érdekes -és már akkor is ritkaságnak számított- egyáltalán nem rendelkezett Shimano alkatrészekkel. Szinte minden -a sajnos már megszűnt- Sachs műhelyeiből származott. Ma ugye alig találni olyan kerékpár amin nincs Shimano.

Nem vagyok oda s Shimano-ért, még akkor sem ha a kedvenc kerékpáromat 90%-ban azzal szereltem. Mindig is voltak érthetetlen dolgaik, amiknek főleg mi, szerelők ittuk meg a levét. Még felsőkategóriában sem képesek értelmes hátsóagyat készíteni, (a csúcskategóriájuk megfizethetetlen). Erre kihozzák ezt a Zee-t.

Azoknak akiknek nincs fogalmuk arról hogyan is néz ki a Shimano MTB termékpaletta, leírom alább (Egyszerűség kedvéért kihagyom az országúti, komfort és egyéb kategóriákat, maradjunk a montiknál.)

• Bárki bármit is hazudik mond, Japánoknál az MTB az Altusnál kezdődik. Ezt főleg városi használatra, kezdő Mountain Bike-osoknak ajánlják. Max döngölt földutakra, amit sajnos kevéssé tartanak be a gyártók. Sokszor látni akár középkategóriás kerékpárokon, még ösztelósón is (amin hátul is van 'rugóu ;) ).
• Acera mint következő kategória. Ez szinte megegyezik az előzővel, viszont valamivel könnyebb és szebb. Már hasonlít egy valódi MTB szettre.
• Alivio. Magyar ember alkatrész szettje. Ezt mondjuk itt errefelé alsó-közép kategóriának. Valóságban ez még alsó kategória, még akkor is ha annak a teteje. Ez már tényleg jól szokott kinézni, ritkán rontják el a designját. Ezzel már kisebb, valódi terepet is be lehet vállalni. Persze az az igazság, hogy én már repdesek az örömtől ha valaki ezzel szereltet hoz be hozzám, pláne ha egy ilyen kerékpárt akar venni. Sajnos Az is előfordul, hogy egy versenyzésre használt gépen is találkozunk vele. Ilyen ez a Közép-Európa.
• Deore. Ez a valódi középkategória. Már-már mindenre használható. Vannak rajta olyan megoldások amik már nem csak látszatra felsőkategóriások, többek között az integrált hajtómű, avagy puritán konyhanyelven a csőtengelyes hajtókar. Hívhatjuk átütősnek is, ez mindegy. A legtöbb kerékpárt ezzel kellene eladni, de a valóság sajnos távol áll ettől az amúgy értelmes fikciótól. Ha el akarom adni, akkor felsőközép kategóriába sorolom. Nálunk (Central-Europe) annak számít.
• Emlékezzünk meg pár mára eltűnt szettről, mint az STX, az STX rc, vagy a Deore DX. Ezek nagyjából itt helyezkednének el, bár az STX rc -ami nem csak szép, tartós és jó is volt, akár a később tárgyalt XT mellett is elfért volna, de fele annyiba került. A Shimano, sokszor említett értelmetlen dolgainak egyike ennek a szettnek a megszüntetése. A sima STX-ért nem kár. Túrakategóriának mondták, és szinte semmi köze nem volt az rc (racing category) változathoz. A DX ugyan nem szűnt meg, csak átment BMX kategóriába, de alig különbözött az XT-től. Persze olcsóbban. Én szerettem.
• SLX. Hülye egy dolog. Nem azért mert annyira rossz, hanem mert eredetileg itt a Deore LX lenne. Pár éve azonban az LX-et áttették a komfort-trekking kategóriák közé, itt MTB-ben pedig SLX lett a neve. Nos ennek az ég világon semmi értelme nincs, de mondani fogom ezt még később is. Jó persze, ez már izmosabb, hardcore kinézetű montis szett. Nem olyan letisztult vagy lágy vonalú könnyű mint az LX volt, de akkor is. Az igazsághoz hozzátartozik az is, nem olyan erős vagy tartós mint amilyennek egy felsőkategóriának kellene lennie. Akkor sem ha a felsőkategória alsó szegmensébe tartozik. Nemrég pont azon lepődtem meg, az agyaikban nincsenek tömítések. A régi LX-ben "Labirint" tömítéseket alkalmaztak, bronzon polírozott kónuszokkal (ezekről később ha érdekel valakit). De még egy nyamvadt Alivióban is volt valami vacak gumiharang, itt nincs. Pozitív viszont, hogy itt már üregesen kovácsolt hajtókart alkalmaznak, ezzel semmi gond nincs, odatesz a merevségnek és a súlycsökkentésnek. A szürkés színe sokak szerint mindenhez illik, szerintem semmihez. Fura egy helyzet, de olyan bicikliken is találkozok vele, ahol egyébként az immár komfort-trekking LX-nek kellene lennie, (amivel az évek alatt alig futottam össze). Ez mondjuk nem baj, de látszik a töketlen, nem piackövető politikája a japán tervezőknek. Tehát SLX mindenhol van. Full-telós freeride gépektől kezdve a túragépeken át, fitness, komfort, vagy akár cross country, cyclocross gépeken is. Nem olyan nagy baj. Ezt itthon szemrebbenés nélkül felsőkategóriának hívjuk.
• Itt lenne a megszűnt Hone szett. Erről a Zee-nél még úgyis ejtek pár szót.
• XT. Kedvencem. Használom jópár éve. Mindenre jó. Néhány része akár downhillezésre, extrém használatra is alkalmas. Ez az igazi felsőkategória Shimano-éknál. Gyönyörű, könnyű, de még megfizethető. Szabadonfutót még mindig nem tudtak beletuszmákolni abba a szegény hátsóagyba, de a -természetesen üregesre kovácsolt- hajtókarjuk kárpótol mindenért. A jelenlegi design-nal ugyan nem vagyok kibékülve, de a technológiai oldala -a hátsóagyon, és a hangyapöcörőnyi fékkaron kívül- kifogástalan. A karbon/alu lánckereket sajnáltam elkoptatni, annyira szép volt. Inkább lecseréltem, (amúgy sincs 34T-ben 34-es fogszámúban). Teljes neve Deore XT, de nyugodtan "leiksztézhetjük" ;)
• És itt van a címben is említett Zee. Kérdem újra: MIÉÉÉRT!? Ok, ezeket az extrém kategóriákat külön kellene kezelni -még a japán óriás szerint is- de nagyrészük amúgy is sima MTB szett darabok, átfestve, átmatricázva. Nem az a bajom vele, hogy létezik ez a szett, mert kell. Az sem lenne bajom, hogyha a -szintén értelmetlenül megszüntetett- Hone szettet neveznénk mostantól Zee-nek. A Hone tartalmazott a később tárgyalt csúcskategóriából (Saint) szedett technológiát, volt benne szürke színben pompázó üregesre kovácsolt LX hajtókar, némi XT vonás a fékek terén, használhatták szinte mindenre. De ez a Zee! Hát.. Amíg nem láttam élőben, nem igazán értettem a szaksajtó miért áll hozzá közepesen kritikusan, inkább árnyalt negatívummal. Azt a stílust képviselné, amit én is művelek. De ezt én nem raknám a gépemre. Nem a kinézetével van baj, az még talán szép is, hanem a kialakításával. Ezzel a hajtókarral ugorjak le a méteres falról?  Tíz évvel ezelőtti technológiájú, már akkor is értelmetlen, félkörívből álló profilja van. Ránézésre is hajlik mint a nyírfaág. Mit keres ez az üregesre kovácsolt SLX vagy XT hajtókarok felett? Az acéldarabokat tartalmazó, már az XT-nél is megbukott "Shadow" rögzítésű hátsóváltóról már nem is beszélve. Talán a fékek még rendben lennének, ha nem egy átfestett Deore, és talán kicsit XT-s fékkart raktak volna hozzá, buta hangyapöcörőnyi karral szerelve. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy közelebbről megszemlélve ez szinte teljesen megegyezik a Deore szettben használt cuccokkal. Átfestve, drágában adva, borzasztóan rossz helyre pozícionálva. Hiába az átütős agyak, valószínűleg sima golyó-kónuszosak. A Saintben legalább a belső kónusz is cserélhető. Bár technikai dokumentáció még nincs róla, már lehet kapni. Ilyet mint a Zee sokkal jobbat kapni másnál, akár ipari (zárt) csapágyasat is.
• Hogy ne maradjanak ki, megemlítem a csúcskategóriákat. XTR és a Saint. Minden MTB-s álma. Nagyon különbözik a kettő, az előbbi inkább Cross Country/enduro, utóbbi Downhill/extreme freeride-ra való. Az XTR könnyű, szép, extrémprecíz és szép ;) , a Saint az a szett, amit kalapáccsal nem lehetne szétverni. Aki ilyet vesz, az maximum azért cseréli le, mert megjelent az új változata. Mind a kettő megegyezik abban a tulajdonságában, hogy a szett ára felér egy új autóéval. Úgy, hogy még nincsenek benne maga a kerékpár főbb alkatrészei. Tehát olyan apróságok mint a váz, villa, stb. ;) Szóval etalon, és az alsóbb kategóriák mindig ebből táplálkoznak a későbbiekben. Nem nagyon látni ilyeneket, még boltokban kiállítva sem. Ismét sajnos. És ugye, a Zee nagyon-nagyon távol áll a Sainttől. Külön poén, hogy a Saint neve egy fricska volt régebben, az akkori csúcs Race-Face Diablus elen. Nem a Race-Face nyert.

Később megszórom képekkel, de egyelőre ennyi.

Nem fordítom le, egyértelmű. A Shimano hidraulikus féket kreál országútra:

http://road.cc/content/news/70818-shimano-close-launching-hydraulic-road-disc-brakes

Jó lesz ez akár Cyclocrossra is, de hogyan fog váltani? Szintén legyen itt a féktest képe, ami egyelőre nagyon úgy tűnik egy sima alsókat Deore: