Egy kis bevezető a múltkori hirtelenposzt után, amikor úgy döntöttem majd útközben alakítom ki a tematikáját az egész blognak.
Ha már tematika, időközben már megfogalmazódott bennem hová is tegyem, hogyan építsem fel ezt az egészet. Magamtól kissé eltérően nem nagyon fogom megszórni magyarázó linkekkel (persze ez még változhat) inkább amolyan szubjektív sajátvélemélnyes, fejből írogatós dolgokat fogok ide helyezni. Persze ha megtalálom a régebbi cikkeimet, akkor idehelyezem. Legyen meg az is. Példaként az egykori igen népszerű -és hasznos- defektjavítás cikkre folyamatos igény jelentkezett azóta is. Tervben van egy magyar -és személyes- MTB történelem, extrém vonalon (főleg trial), egyéb vélemény a mai magyar versenyhelyzetről, és persze technikai dolgok, amikkel amúgy is nap mint nap foglalkozom. De akkor nézzük mit is akartam ide elsősorban.
Pár napja egy ügyfél behozott hozzám egy olyan kerékpárt, ami a Mountain Bike csúcs, és hőskorából származik. Ez a kilencvenes évek eleje. Akkoriban rengeteg cég ezzel foglalkozott, hiszen a kerékpározás újra berobbant a köztudatba, már nem csak mint egy egyszerű gyerekjáték lett a motorozás előtt. Szinte minden család rendelkezett legalább egy Mountain Bike-kal. Persze némelyiket még kétkerekű járműnek sem lehetett nevezni (sajnos ma is sok ilyen kapható) de ez már egy másik történet. Az ügyfél említett biciklije szó szerint nem látszott a mocsoktól és a rozsdától. Valójában el sem kellett volna vállalni a szerelését, de ezt akkor még nem tudtam. Pár napos undorral tologatás után csak nekikezdtem lesúrolni, és kiderült ez egy egykori csúcsalkatrészekkel szerelt túra MTB. Ami miatt érdekes -és már akkor is ritkaságnak számított- egyáltalán nem rendelkezett Shimano alkatrészekkel. Szinte minden -a sajnos már megszűnt- Sachs műhelyeiből származott. Ma ugye alig találni olyan kerékpár amin nincs Shimano.
Nem vagyok oda s Shimano-ért, még akkor sem ha a kedvenc kerékpáromat 90%-ban azzal szereltem. Mindig is voltak érthetetlen dolgaik, amiknek főleg mi, szerelők ittuk meg a levét. Még felsőkategóriában sem képesek értelmes hátsóagyat készíteni, (a csúcskategóriájuk megfizethetetlen). Erre kihozzák ezt a Zee-t.
Azoknak akiknek nincs fogalmuk arról hogyan is néz ki a Shimano MTB termékpaletta, leírom alább (Egyszerűség kedvéért kihagyom az országúti, komfort és egyéb kategóriákat, maradjunk a montiknál.)
- Bárki bármit is hazudik mond, Japánoknál az MTB az Altusnál kezdődik. Ezt főleg városi használatra, kezdő Mountain Bike-osoknak ajánlják. Max döngölt földutakra, amit sajnos kevéssé tartanak be a gyártók. Sokszor látni akár középkategóriás kerékpárokon, még ösztelósón is (amin hátul is van 'rugóu ;) ).
- Acera mint következő kategória. Ez szinte megegyezik az előzővel, viszont valamivel könnyebb és szebb. Már hasonlít egy valódi MTB szettre.
- Alivio. Magyar ember alkatrész szettje. Ezt mondjuk itt errefelé alsó-közép kategóriának. Valóságban ez még alsó kategória, még akkor is ha annak a teteje. Ez már tényleg jól szokott kinézni, ritkán rontják el a designját. Ezzel már kisebb, valódi terepet is be lehet vállalni. Persze az az igazság, hogy én már repdesek az örömtől ha valaki ezzel szereltet hoz be hozzám, pláne ha egy ilyen kerékpárt akar venni. Sajnos Az is előfordul, hogy egy versenyzésre használt gépen is találkozunk vele. Ilyen ez a Közép-Európa.
- Deore. Ez a valódi középkategória. Már-már mindenre használható. Vannak rajta olyan megoldások amik már nem csak látszatra felsőkategóriások, többek között az integrált hajtómű, avagy puritán konyhanyelven a csőtengelyes hajtókar. Hívhatjuk átütősnek is, ez mindegy. A legtöbb kerékpárt ezzel kellene eladni, de a valóság sajnos távol áll ettől az amúgy értelmes fikciótól. Ha el akarom adni, akkor felsőközép kategóriába sorolom. Nálunk (Central-Europe) annak számít.
- Emlékezzünk meg pár mára eltűnt szettről, mint az STX, az STX rc, vagy a Deore DX. Ezek nagyjából itt helyezkednének el, bár az STX rc -ami nem csak szép, tartós és jó is volt, akár a később tárgyalt XT mellett is elfért volna, de fele annyiba került. A Shimano, sokszor említett értelmetlen dolgainak egyike ennek a szettnek a megszüntetése. A sima STX-ért nem kár. Túrakategóriának mondták, és szinte semmi köze nem volt az rc (racing category) változathoz. A DX ugyan nem szűnt meg, csak átment BMX kategóriába, de alig különbözött az XT-től. Persze olcsóbban. Én szerettem.
- SLX. Hülye egy dolog. Nem azért mert annyira rossz, hanem mert eredetileg itt a Deore LX lenne. Pár éve azonban az LX-et áttették a komfort-trekking kategóriák közé, itt MTB-ben pedig SLX lett a neve. Nos ennek az ég világon semmi értelme nincs, de mondani fogom ezt még később is. Jó persze, ez már izmosabb, hardcore kinézetű montis szett. Nem olyan letisztult vagy lágy vonalú könnyű mint az LX volt, de akkor is. Az igazsághoz hozzátartozik az is, nem olyan erős vagy tartós mint amilyennek egy felsőkategóriának kellene lennie. Akkor sem ha a felsőkategória alsó szegmensébe tartozik. Nemrég pont azon lepődtem meg, az agyaikban nincsenek tömítések. A régi LX-ben "Labirint" tömítéseket alkalmaztak, bronzon polírozott kónuszokkal (ezekről később ha érdekel valakit). De még egy nyamvadt Alivióban is volt valami vacak gumiharang, itt nincs. Pozitív viszont, hogy itt már üregesen kovácsolt hajtókart alkalmaznak, ezzel semmi gond nincs, odatesz a merevségnek és a súlycsökkentésnek. A szürkés színe sokak szerint mindenhez illik, szerintem semmihez. Fura egy helyzet, de olyan bicikliken is találkozok vele, ahol egyébként az immár komfort-trekking LX-nek kellene lennie, (amivel az évek alatt alig futottam össze). Ez mondjuk nem baj, de látszik a töketlen, nem piackövető politikája a japán tervezőknek. Tehát SLX mindenhol van. Full-telós freeride gépektől kezdve a túragépeken át, fitness, komfort, vagy akár cross country, cyclocross gépeken is. Nem olyan nagy baj. Ezt itthon szemrebbenés nélkül felsőkategóriának hívjuk.
- Itt lenne a megszűnt Hone szett. Erről a Zee-nél még úgyis ejtek pár szót.
- XT. Kedvencem. Használom jópár éve. Mindenre jó. Néhány része akár downhillezésre, extrém használatra is alkalmas. Ez az igazi felsőkategória Shimano-éknál. Gyönyörű, könnyű, de még megfizethető. Szabadonfutót még mindig nem tudtak beletuszmákolni abba a szegény hátsóagyba, de a -természetesen üregesre kovácsolt- hajtókarjuk kárpótol mindenért. A jelenlegi design-nal ugyan nem vagyok kibékülve, de a technológiai oldala -a hátsóagyon, és a hangyapöcörőnyi fékkaron kívül- kifogástalan. A karbon/alu lánckereket sajnáltam elkoptatni, annyira szép volt. Inkább lecseréltem, (amúgy sincs 34T-ben 34-es fogszámúban). Teljes neve Deore XT, de nyugodtan "leiksztézhetjük" ;)
- És itt van a címben is említett Zee. Kérdem újra: MIÉÉÉRT!? Ok, ezeket az extrém kategóriákat külön kellene kezelni -még a japán óriás szerint is- de nagyrészük amúgy is sima MTB szett darabok, átfestve, átmatricázva. Nem az a bajom vele, hogy létezik ez a szett, mert kell. Az sem lenne bajom, hogyha a -szintén értelmetlenül megszüntetett- Hone szettet neveznénk mostantól Zee-nek. A Hone tartalmazott a később tárgyalt csúcskategóriából (Saint) szedett technológiát, volt benne szürke színben pompázó üregesre kovácsolt LX hajtókar, némi XT vonás a fékek terén, használhatták szinte mindenre. De ez a Zee! Hát.. Amíg nem láttam élőben, nem igazán értettem a szaksajtó miért áll hozzá közepesen kritikusan, inkább árnyalt negatívummal. Azt a stílust képviselné, amit én is művelek. De ezt én nem raknám a gépemre. Nem a kinézetével van baj, az még talán szép is, hanem a kialakításával. Ezzel a hajtókarral ugorjak le a méteres falról? Tíz évvel ezelőtti technológiájú, már akkor is értelmetlen, félkörívből álló profilja van. Ránézésre is hajlik mint a nyírfaág. Mit keres ez az üregesre kovácsolt SLX vagy XT hajtókarok felett? Az acéldarabokat tartalmazó, már az XT-nél is megbukott "Shadow" rögzítésű hátsóváltóról már nem is beszélve. Talán a fékek még rendben lennének, ha nem egy átfestett Deore, és talán kicsit XT-s fékkart raktak volna hozzá, buta hangyapöcörőnyi karral szerelve. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy közelebbről megszemlélve ez szinte teljesen megegyezik a Deore szettben használt cuccokkal. Átfestve, drágában adva, borzasztóan rossz helyre pozícionálva. Hiába az átütős agyak, valószínűleg sima golyó-kónuszosak. A Saintben legalább a belső kónusz is cserélhető. Bár technikai dokumentáció még nincs róla, már lehet kapni. Ilyet mint a Zee sokkal jobbat kapni másnál, akár ipari (zárt) csapágyasat is.
- Hogy ne maradjanak ki, megemlítem a csúcskategóriákat. XTR és a Saint. Minden MTB-s álma. Nagyon különbözik a kettő, az előbbi inkább Cross Country/enduro, utóbbi Downhill/extreme freeride-ra való. Az XTR könnyű, szép, extrémprecíz és szép ;) , a Saint az a szett, amit kalapáccsal nem lehetne szétverni. Aki ilyet vesz, az maximum azért cseréli le, mert megjelent az új változata. Mind a kettő megegyezik abban a tulajdonságában, hogy a szett ára felér egy új autóéval. Úgy, hogy még nincsenek benne maga a kerékpár főbb alkatrészei. Tehát olyan apróságok mint a váz, villa, stb. ;) Szóval etalon, és az alsóbb kategóriák mindig ebből táplálkoznak a későbbiekben. Nem nagyon látni ilyeneket, még boltokban kiállítva sem. Ismét sajnos. És ugye, a Zee nagyon-nagyon távol áll a Sainttől. Külön poén, hogy a Saint neve egy fricska volt régebben, az akkori csúcs Race-Face Diablus elen. Nem a Race-Face nyert.
Később megszórom képekkel, de egyelőre ennyi.
